Énállapotok

A legismertebb énállapot-elmélet és terápia kétséget kizáróan az Eric Berne által kidolgozott tranzakcióanalízis. Berne szerint három énállapot, a Szülői, a Gyermeki és a Felnőtt között váltogatunk, szinte pillanatról pillanatra. Ezek tulajdonképpen viselkedésformák, reakciómódok és érzelmek készletei, amelyek az életünk folyamán kialakultak bennünk, és önműködővé váltak.
A Szülői tartalmazza mindazt, amit valaha a szüleinktől hallottunk, ahogy viselkedtek velünk és másokkal, az ő elképzeléseiket a világ folyásáról. Ezek azok a "hangok" a fejünkben, amelyek folyamatosan kioktatnak bennünket, hogy mi illik és mi nem, kritizálják a viselkedésünket, és ha szituációba kerülünk, akkor simán ebből az énállapotból fogunk reagálni. Például, reggeli készülődés van, mindenki rohan. Férjed/feleséged nem találja a dossziét, amit mindenképpen magával kéne vinnie, így megkérdezi: "Drágám, nem láttad véletlenül a sárga dossziémat?" A kérdés Felnőttből Felnőttnek szól, mivel ez az az énállapot, amelyik problémamegoldó, tervező, higgadt, alkalmazkodó stb. Ha te ugyanebből reagálsz, ("Nem, sajnos nem láttam." vagy " Úgy emlékszem, tegnap este a kanapé sarkán volt."), akkor probléma pillanatnyilag megoldva. Ha ellenben felhorkansz, hogy "Miért nem tanulod már meg, hogy este készítsd össze a cuccaidat", akkor Szülőiből válaszolsz, és már is áll a balhé. Hiszen a másik valószínűleg nem Felnőttből fog felelni, hanem esetleg sértődött Gyermekiből ("A francnak kell neked állandóan okoskodni!").