"Ahogy fent, úgy lent, ahogy kint, úgy bent"
Ez a poszt azért születhetett meg van van nekem egy Ági barátnőm (ezúttal nem az az Ági, hanem a másik), aki egy hosszú péntek reggelen egy csomó mindent végiggondoltatott velem. Igazából arról szól, hogy mit tanított nekem magamról az asztrológia. És természetesen, mert nem öncélúan írdogálok, meg nem is feltétlenül életrajzi regényt (uncsi is lenne), talán nektek is segít.
Azért kis önéletrajz lesz benne, csak az idővonal kedvéért, és nem túl mélyen és részletesen.
Arról már írtam, hogy milyen voltam Kos-Nyilas- Oroszlán kislánynak. Kicsit öntörvényű, piszkosul kíváncsi, élményekre éhes. Egyszer megtörtént, hogy nem mondtam igazat apának, mert nem akartam, hogy kiboruljon rám, pedig tudtam, hogy nagyon rosszat tettem, és helytelenül viselkedtem. Utána annyira szarul éreztem magam, hogy úgy döntöttem, nem lesz többet ilyen. Bevállalom, beleállok. Lehettem úgy hat éves. Azóta is folyton előjön bennem az érzés, ha nem mondok teljesen igazat (felnőttként az megesik, hogy nem lehetne), és néha dafke úgy döntök, hogy kell a fenének a sok sallang, legrövidebb út az egyenes. Pusztán a diszkomfort miatt.
Hat éven felül teljesen jó gyerek lettem (szerintem). Nem volt velem igazából sok gond, teljesítettem, mert teljesítménykényszerem volt, és büszkeségem is. Viszont eléggé rendesen törtem-zúztam magam. Nem tudom, van-e közöttetek valaki, akinek össze kellett varrni a szemgolyóját, na, az enyémet muszáj volt.
Eltelt jónéhány év, történt ezer dolog, eljutottam a negyvenedik évemig, és még mindig nem volt világos, hogy ki is vagyok, sőt, egyre zavarosabb lett az egész.
Kétezerhat nyarán (ez fontos év!) vettem egy könyvet, mert megtetszett. Az volt a címe, hogy 'Önismeret dióhéjban". Hetekig pihentettem a polcon, majd egy reggel, olvasmányt keresve a reggeli kávémhoz, kézbevettem. Le se tettem, amíg a végére nem értem. Bevallom, mindenféle érzésem volt, de legfőképpen, remekül szórakoztam. Jó, legyen, könnyesre röhögtem magam bizonyos részeken.
Megnéztem a weboldalt, aztán becsekkoltam a nyílt napra, a Humanisztikus Asztrológia Iskolába.
Életem legjobb döntésének bizonyult.
Soha nem felejtem el, amikor kinyitottam az ajtót, és beléptem, felnéztek a pult mögött állók, és én tudtam, hogy a legjobb helyen vagyok. A helyemen vagyok. Itt kell lennem, itt és most, és maradni fogok. Így lett.
Rengeteget tanultam magamról. Azt is, hogy a "nindzsaságom" (Kos Nap Mars együttállás) tök oké, nem is lehetek más. Illetve, lehetek, de valahol a nindzsaság mindig megmarad valamilyen formában, és rajtam múlik, milyenben.
Két évvel később, amikor nekiálltam a pszichológiának, már pontosan tudtam, ki vagyok. De még nem éreztem, nem tudtam bánni ezzel a "magammal", sokszor féltem is tőle, túl erősnek, túl erőszakosnak, túl meghatározónak, túl "vezérnek" tűnt.
Rettegtem a vezérségtől, az ezzel járó felelősségtől, soha nem voltam semmilyen "klub" tagja (még olyané sem, amibe nem vettek volna fel ld. Nyilas).
Ez eléggé feszkós volt: ha predesztinálva vagy (három tűzjegyből), akkor valami pokoli beakadás lehet, hogy nem tudod felvállalni.
De három tűzjegyből az ember, természetesen, feltépi a zubbonyát, és azt kiáltja: "Ide lőjetek!"
Szóval, elmentem családállításra, aztán kicsit később arra, amit úgy neveztünk hajdanán, hogy asztrodráma. Persze, annál már akkor is jóval több volt.
Másfél év kemény önismereti terápia. Meg egyéb terápia is, de nekem főleg az önismereti része volt baromira hasznos. Volt ott minden, nem mondom el, mert nagyon hosszú lenne a poszt, de minden egyes nap hozzám adott valamit.
Toltam már az MA-t pszichóból, amikor megkérdezték, lenne-e kedvem csinálni, mint állításvezető. Képződnék-e. Naná, mondta a Nyilas. Az mindig képződni akar.
Énfejlődtem.
Annyira, hogy mire mindennek a végére eljutottam, már nem érdekelt a papír, csak az, amit tudok. A Nyilas tacepao-mániáját tekintve, ez azért nagy eredmény. Zárójelben (mondja a Nyilas) van pszichológus diplomám, természetesen. Csak nem belülről számít, hanem kívülről.
Mindeközben szembekerültem az összes énrészemmel. Megtanultam, kik azok, aki az esszenciámat adják. Megismertem azokat, akiket nem kedvelek, akik problémát okoztak, akik rángatták a kormányt a hajómon, amikor véletlenül elaludtam, így a napfényes Hawai helyett az északi sarkon találtam magam, kerülgetve a jégyhegyeket.
Rájöttem, hogy muszáj figyelnem azokra a személyiségrészekre is, akiket legszívesebben elfelejtettem volna, mert annyira idegesítettek. Megismertem őket, igyekeztem nekik teret adni (közben szívtam a fogam és elfordultam, ne is lássam, mit művelnek).
Néha úgy éreztem, meg vagyok átkozva. Hat énállapot, illetve egy hetedik is, billegősen, bele-beleugatva mindenbe. Irigyeltem azokat, akiknek kevesebb van, akiknek egyértelműbb. Könnyebbnek tűnt. Abban a periódusban, mikor tudatosan ugrálsz egyikből a másikba, állandóan koncentrálsz, hogy ne Halakból oldj meg egy konfliktust, vagy ne az Ikrek énálapotra bízd az életed megszervezését, hááát, nem volt könnyű menet.
De megnyugtatlak, olyan, mint az autózás. Az elején mindenre figyelned kell, a váltásra, kuplungra, motorhangra, plusz arra, ami körülötted történik. Egy idő után automatikussá válik minden.
Megszerettem a Bakot, akit mindig úgy érzékeltem, mint egy szigorú német nevelőnőt, aki fura akcentussal mondja el ezerszer, hogy mit nem csinálsz jól, miben hibáztál. Rájöttem, hogy ő az, aki egy pillantással felméri a struktúrát, és üzen, hogy mi a hiba.
A Halakból tudok ráhangolódni az emberekre, és azért nem veszek el bennük, mert a Szaturnusz figyel, és a Merkúr azonnal értelmez. A Nyilas tűzi ki a célokat, a Kos pedig bármit meg tud támogatni, bármennyi energiával. Persze, azzal is, hogy számára nem létezik más irány, csak az előre.
Az Oroszlán Hold képes arra, hogy a háttérben maradva, de mégis komoly szervezőerőként érje el, amit éppen el kell érni. Vele szemben a Vízöntő Vénusz a szabadság, egyenlőség és igazság bajnoka. Azonnal jelez, ha anomália van az Erőben.
Az Ikrek Jupiter még nem világos, de egy alkalommal talán majd megnézem egy állításban, ő mit tesz hozzá a nagy egészhez.
Röviden, mostanra eljutottam odáig, hogy minden énrészemet kedvelem, tudom, mi a dolguk, hagyom is, hogy tegyék, bízom bennük. Nincs harc, nincs küzdelem a dominanciáért, mindenki azt csinálja, amiben a legjobb. Én meg szinte oda se figyelek. Szerintem ez a harmónia.
Manapság már azt gondolom, hogy ajándékot kaptam. Ezt sokféle energiát, akiket sikerült együttműködésre bírnom, egy közös cél érdekében.
Figyelem! Nem működik tökéletesen, mert soha semmi sem működik tökéletesen, de elég jól működik, és ez pont elégséges.
Nekem ezt adta az asztrológia, a rendszerállítás és a pszichológia segítségével. Saját bőrömön tapasztaltam, hogy munkás, kemény, de eredményes. Ezért tudom nektek is javasolni. Kinek-kinek szándékai szerint, és a saját tempójában.
"Ismerd meg önmagad!" Ez állt a Dephoi jósda kapuja felett, és azért a régiek tudtak valamit. Ha jártál ott, te is tudod. Most is eszméletlen energiák működnek arrafelé.
Az önismeret az első lépés, aztán meg az összes többi lépés is összefüggésben van ezzel valamilyen módon. Energetizáló, felszabadító, megtartó, magabiztosságot adó, akárki is legyél. Teljesen jó, ha más vagy, mint én, és tökéletes, hogy más vagy, mint mások. Az a lényeged, hogy te te vagy. Uff, most éppen a Kos beszélt. :D
