Szafari

Avagy Kos-Skorpió-Rák énállapotok együttélése :)

Az izgága Kos, a kiismerhetetlen Skorpió és a gyengéd Rák közösen béreltek lakást a város egyik zajos negyedében. Ismerőseik közül csak kevesen értették, hogy férhet meg egymással három ilyen különböző egyéniség. A helyzet valóban nem volt egyszerű. A Kos folyamatosan mozgásban volt, újabb és újabb projekteket talált ki hármójuknak. A Rák nem fogadta túl lelkesen ezeket a terveket, szívesebben üldögélt volna az otthon biztonságos melegében. A Skorpiónak nem igazán tetszett, hogy a trióban a Kos a kezdeményező, de valahol mélyen tisztában volt vele, hogy ennyi őrült ötlet neki sohasem jutna eszébe. Amikor viszont a kivitelezésre került a sor, ő vette irányítása alá az eseményeket, és a Kost olyan dolgokba navigálta bele, amire az álmában sem mert volna gondolni, de mivel soha nem adhatta fel, nem hátrálhatott meg, kénytelen volt a Skorpióval tartani. Mindebből, természetesen, számtalan konfliktus adódott, nem csendes és nem finom, magyarán nem ritkán verte fel a kellemes otthon csendjét kettőjük hangos és harcias veszekedése. Az összefeszüléseket általában a Rák mediátorkodása révén sikerült megoldani, mert számára mindennél fontosabb volt a családi béke. Szerencsétlen Ráknak másra szinte nem is jutott ideje, hiszen amint elsimított egy konfliktust, és a másik kettő kénytelen-kelletlen kezet nyújtott egymásnak, majd hangosan bevágta maga mögött a szobája ajtaját, másnap reggel már a konyhában találta őket, amint a reggeli kávé felett új terveket szövögetnek. A Kos soha nem vesztegetett túl sok időt a puffogásra, a Skorpiót viszont olyan mértékben nyűgözte le a Kosnak ezen tulajdonsága, hogy mindig hajlandó volt saját sértettségét félretenni, és a következményekkel nem számolva, újrakezdeni az egész eseménysort.
Történetünk is egy ilyen reggelen kezdődik. Felejtve az előző esti vitát, melynek során a Skorpió a Kos fejéhez vágta, hogy beszari (!), a Kos ellenben a velejéig megsértette a Skorpiót azzal, hogy manipulátornak és aljasnak bélyegezte, vigyorogva közölték az álmos, megviselt Rákkal, hogy szafarira mennek.
’Egy frászt!’- volt a Rák első reakciója. A Skorpió erre felugrott, kávét készített neki, kihúzta a széket, hogy a Rák kényelmesen leülhessen. ’Nélküled semmit nem ér az egész’- mondta aztán. – ’Velünk kell jönnöd, egyszerűen nem tudunk nélküled boldogulni!’
’Sehova sem megyek’ – közölte a Rák. Csak az kéne, szafari, még mit nem?!
Ekkor a Kos vette a kezébe az eseményeket. Elmagyarázta a Ráknak, hogy túl sok a veszekedés mostanában. És ez nyilvánvalóan azért van így, mert túlságosan leültek, ugyanazokat a dolgokat csinálják nap mint nap.
A Rák a szemét forgatta, ’mikor csináljátok ti ugyanazt, a veszekedéseken kívül?! Állandóan valami ostobaságot műveltek, soha nem lehetek biztos benne, mikor jöttök haza, és hazajöttök-e egyáltalán?!’
A Kos tovább érvelt, igen meggyőzően, a Rák pedig kezdte feladni az állásait. A végső csapást a Skorpió adta meg, aki a Rák kezét simogatta, és olyan csillagszórós imádattal nézett rá, hogy a Rák végül beadta a derekát. Rábólintott a dologra, és miután csészéjét a mosogatógépbe helyezte, a fürdőszobába vonult.
’Simanyelvű’ – sziszegte a Skorpió a Kosnak vigyorogva. ’Érzelmi terrorista!’ – jött a válasz azonnal, majd elrohantak, hogy találjanak egy megfelelő afrikai túrát.
A következő napok tervezgetéssel és pakolással teltek. A Kos kevés ruhát rakott a hátizsákjába, ám semmiről sem feledkezett el, ami a szavannában a túlélést szolgálja. A Skorpiót valami különös örömmel töltötte el a gondolat, hogy olyan körülmények közé mennek, ahol a civilizáció nem óvja őket, ezért néhány, amúgy létfontosságú eszközt szándékosan mellőzött a csomagolás során. Ettől úgy érezte, a Sors kezére bízza magát.
A Rák listát készített, és minden elképzelhető eseményt igyekezett figyelembe venni, a napégéstől a kígyómarásig.
Eljött a nap, a trió elrepült Afrikába. A Kos végigszenvedte a repülőutat, mert ki nem állhatta, hogy nem az ő kezében van a botkormány. A Skorpiót ugyanez egyfajta perverz élvezettel töltötte el. A Rák nyugodtan olvasgatott, a fent említett tény által nem zavartatva.
A repülőtérről azonnal a szállodába vitték őket, a Rák nagy örömére. Berendezkedtek a bungalowban, majd megcélozták a tengerpartot, kiélvezték a fehér homok és a lassan mélyülő meder minden előnyét. Később alaposan bevacsoráztak az étteremben, és még a Rák is várakozó izgalommal készült a másnapi szafarira. Ez a boldog feszültség pontosan akkor ért véget, amikor az élményekkel teli dzsipes túra végeztével kitették őket a szavanna közepén, egy árva sátor mellett azzal, hogy most itt fogják tölteni az éjszakát. Egymagukban. A Rák visszagondolt arra, hogy éppen öt perce hagyták el a nagy lelkesedéssel megbámult oroszlán csapatot, és még ennyi ideje sincs, hogy a hiénákból álló hordával is sikerült összefutniuk. Vezetőik ellátták őket néhány hasznos tanáccsal, aztán ezerfogú vigyorral búcsút intettek, és elhajtottak.
A Rák befrászolt. Az még rendben van, hogy tüzet raknak, hatalmas fényözönnel veszik körül az éjszakai szállást, és ily módon talán elriasztják a vadállatokat. Nem a vadakban nem bízott. Nagyobb összegben mert volna fogadni, mint amit megengedhetett magának, hogy társai megkeresik a veszélyt, amennyiben az nem találja meg őket. Úgy érezte, óvintézkedéseket kell tennie, mielőtt a másik kettő belekeverné magát, esetleg mindannyiukat, valami helyrehozhatatlanba. Így aztán taktikai lépéseket tett: elkortyolta az instant levest a többiekkel, elrágcsálta hozzá a kenyeret, majd közölte, hogy fáradt, és aludni ment.
A Kos és a Skorpió összekacsintott, csak erre vártak. Úgy félórácska múltán, amikor már biztosak voltak benne, hogy a Rák az igazak álmát alussza, alaposan felszították a tüzeket, nehogy barátjuknak valami baja essen, aztán vállukra vetették a hátizsákokat, és útnak indultak, állatnézőbe. Amikor kikerültek a tűz fényköréből, szemükre illesztették a Kos által beszerzett infraszemüvegeket, és ettől kezdve egyenlőnek érezték magukat a szavanna lakóival. Mindent megfigyeltek, az apróbb ragadozókat, ahogy jöttek-mentek, a zsákmányállatokat, ahogy rejtőzködtek és menekültek, a Kos és a Skorpió élvezte a kaland minden pillanatát. Annyira elmerültek a kis dolgokban, hogy nem vették észre, hogy valami nagyobb készülődik.
’A bánatba…’- szólalt meg a Kos, szinte érthetetlenül halkan, amikor szemüvegén át megpillantotta az orrát szélirányba tartó oroszlánt. Nem volt kétséges, hogy az is észrevette őket, mert elbődült, és a hangra hamarosan társai is megjelentek. Az oroszlánok nyomában, tisztes távolságban feltűntek a mindig készenlétben álló hiénák is.
’Semmi pánik!’- dörmögte a Kos, noha a Skorpió nem látszott pánikolni, sőt. A Kos előkapta a hátizsákból a nagy fényerejű reflektort, és bekapcsolta, abban a reményben, hogy a hirtelen világosság elriasztja a nagyvadakat. Ám a reflektor csütörtököt mondott. A Kos belekotort a zsákba, de nem találta sem a riasztópisztolyt, sem a füstbombát. Nem értette, hiszen olyan gondosan pakolt… És ekkor hirtelen rádöbbent arra, hogy mi történt. Megragadta a csendben figyelő Skorpió vállát, és fojtott hangon ráordított: ’Ha azt mondod, hogy a puskámból is kiszedted a kábító töltényeket, az oroszlánoknak semmi sem marad belőled, amit élvezhetnének!’
A Skorpió megrántotta a vállát, de mielőtt válaszolhatott volna, váratlanul fényár öntötte el a szavannát. A vadállatok zavartan morogva hátrálni kezdtek.
’Most azonnal elindultok visszafelé!’- közölte ellentmondást nem tűrően a Rák, és a biztonság kedvéért egy irritáló füstbombát is elhajított a ragadozók irányába. A Kos fürgén, a Skorpió kissé kelletlenül engedelmeskedett. Az biztos: soha nem hitték volna, hogy a Rák fogja őket kihúzni bármilyen csávából is, ráadásul ilyen határozottan.
Amikor a szálláshoz visszatérve, a Rák közölte feltételeit a nyaralás további részére vonatkozóan, miszerint a ’ki a faszább gyerek’ című vitákat strandröplabdában, vizipólóban, de maximum pingpongban illik lejátszani, és ha még egyszer bármelyikük bármelyiküket bármilyen oknál vagy célnál fogva veszélybe sodorja, akkor olyan irgumburgum következik, hogy na, a két imposztor csak lesütött szemmel, szégyenkezve hallgatott. Nem is mertek külön utakon járni a következő néhány napban, s mindent megtettek, hogy eleget tegyenek barátjuk kívánságainak. Persze, ne várjuk tőlük, hogy megjavuljanak, és ne indítsanak újabb pozícióharcokat, mert erre képtelenek. És azt se várjuk tőlük, hogy ne nézzenek össze, és ne forgassák a szemüket, amikor a túlérzékeny Rák éppen hisztériás rohamot kap valami teljesen pitiáner ügy miatt. De már azt is tudják, hogy a Rák képes határozottan cselekedni, pláne, ha a szeretteiről van szó, és a Kos meg a Skorpió megtanulták tisztelni ezt a tulajdonságot.