Énállapotok

A legismertebb énállapot-elmélet és terápia kétséget kizáróan az Eric Berne által kidolgozott tranzakcióanalízis. Berne szerint három énállapot, a Szülői, a Gyermeki és a Felnőtt között váltogatunk, szinte pillanatról pillanatra. Ezek tulajdonképpen viselkedésformák, reakciómódok és érzelmek készletei, amelyek az életünk folyamán kialakultak bennünk, és önműködővé váltak.
A Szülői tartalmazza mindazt, amit valaha a szüleinktől hallottunk, ahogy viselkedtek velünk és másokkal, az ő elképzeléseiket a világ folyásáról. Ezek azok a "hangok" a fejünkben, amelyek folyamatosan kioktatnak bennünket, hogy mi illik és mi nem, kritizálják a viselkedésünket, és ha szituációba kerülünk, akkor simán ebből az énállapotból fogunk reagálni. Például, reggeli készülődés van, mindenki rohan. Férjed/feleséged nem találja a dossziét, amit mindenképpen magával kéne vinnie, így megkérdezi: "Drágám, nem láttad véletlenül a sárga dossziémat?" A kérdés Felnőttből Felnőttnek szól, mivel ez az az énállapot, amelyik problémamegoldó, tervező, higgadt, alkalmazkodó stb. Ha te ugyanebből reagálsz, ("Nem, sajnos nem láttam." vagy " Úgy emlékszem, tegnap este a kanapé sarkán volt."), akkor probléma pillanatnyilag megoldva. Ha ellenben felhorkansz, hogy "Miért nem tanulod már meg, hogy este készítsd össze a cuccaidat", akkor Szülőiből válaszolsz, és már is áll a balhé. Hiszen a másik valószínűleg nem Felnőttből fog felelni, hanem esetleg sértődött Gyermekiből ("A francnak kell neked állandóan okoskodni!").
Ha a jelenet ismétlődik, és a két résztvevő minden egyes alkalommal összeszorult gyomorral vágja rá az ajtót a másikra, valamint alkalmas arra, hogy megtalálj benne egyfajta rejtett kielégülést ("Anyám is megmondta, hogy a férfiak nevelhetetlenek..." vagy éppen "Minden nő hárpia"), Berne-nel szólván, besöprik a zsetont, akkor máris játszmáról beszélünk.
Vannak más énállapot-elméletek is, természetesen, bár talán nem olyan ismertek. A Federn-Watkins-féle például azt állítja, hogy az énállapotok tulajdonképpen tanult és bejáratott viselkedésformák, amelyek a neurális (agyi) struktúrákban rögzülnek. Ha például gyerekkorodban viszel egy csésze teát anyukádnak, aki megsimogatja a fejed és megdicsér ezért, akkor valahányszor anyukád szeretetére vágysz, megleped valami kedvességgel. Felnőttkorodra ez "kapcsolatteremtő" énállapottá alakul, vagyis úgy ismerkedsz, hogy teszel valamit a másikért, mondjuk előreengeded az ajtóban, vagy átadod a helyed a buszon. De énállapotok kötődhetnek traumákhoz is, ha egy bizonyos helyzetben valami rossz történt veled, akkor a hasonló szituációkra mindig ugyanabból a rettegő, kétségbeesett, tehetetlen énállapotból fogsz reagálni.
Rátérve a humanisztikus asztrológiára, gondolom nem okozok nagy meglepetést, ha elárulom, hogy a mi gondolkodásunkban is elsődleges szerepet töltenek be az énállapotok. Bár, a pszichológiával ellentétben, azt mondjuk, hogy ezek az énállapotok velünk születnek, és a születési ábrában, vagyis a radixban jelölődnek. Az asztrológiai énállapotok különálló karakterek, saját vágyakkal, elképzelésekkel, működési móddal, világképpel. Hátterüket a jegyenergiák adják, formájukat a planéták. Átlagosan három-négy énállapottal rendelkezik egy személy, de megesik, hogy többel vagy éppen kevesebbel. Ezek lehetnek hasonlóak, vagy nagyon különbözőek, eltérő célokkal. Ha nagyjából egy irányba mennek, alkothatnak "bandákat", amelyek szemben állhatnak más bandákkal. Ha mondjuk több tüzes-levegős énállapotod van, és van egy szerencsétlen vizes is, akkor az erősebbek elnyomhatják a gyengébbet, kizárhatják a személyiség működéséből. Mivel minden énállapotnak alapvető célja a megnyilvánulás (lévén mindegyik a személyiség szerves része), a normális működésében korlátozott, elnyomott, integrálatlan énrész előbb vagy utóbb, de elő fog törni, legtöbbször a tulajdonos számára legcikibb pillanatban.
A cél, ugyebár, az lenne, hogy a személyiségedet alkotó erők és energiák egy irányba húzzanak, és ne egymás kezéből kapkodják ki a kormányt, amikor éppen lehetőségük van rá. Sokkal hatékonyabb előre haladni, mint cikk-cakkban, nem? A tanácsadáson arra törekszünk, hogy feltárjuk, megismerjük az énállapotaidat, kiderítsük, mit is akarnak tulajdonképpen, és végső soron arra, hogy integráljuk őket, és harmóniát teremtsünk közöttük. Ez a hétköznapi szinten azt jelenti, hogy mindig a szituációt legjobban kezelni tudó énállapotodat tudod használni, abba tudsz "beleugrani", amikor szükség van rá. Ha hivatalos ügyet intéznél, ne Halak állapotban tedd, mert ő lehet, hogy sírva fakad, ha a hivatalnok csúnyán néz rá. Vedd elő a szigorú Bakot, a diplomatikus Mérleget, esetleg az agilis Kost, ők majd megoldják, amit meg kell oldani. :)
Az énállapotok működéséről ld Énállapot mesék az oldalsávban.